már 22 2008

Nagyszombat

   

Nincs mélyebb és súlyosabb magány, mint Jézus magánya...
    Valami baj van a világgal. Isten emberré lett, a Teremtő Ige teremtménnyé! A közösségvállalás legmagasabb pontja ez, a teremtett világ méltóságának legteljesebb megélése. Közös ünnep lehetne.
    Közös ünnepnek kellene lennie... A világnak, az emberiségnek ujjongva kellene köszöntenie  Urát! Mert erre az ünnepre lett megteremtve! De nem ez történt. Nagy baj van.
    Az Emberfiának élete végig szenvedés volt - ünnep helyett. Mindenhol megnemértettségbe ütközött. Magányos volt. Egyedül maradt. Nincs ahhoz fogható magány, mint Isten magánya az emberek között.


A Gecsemáné kertben,
    ott sűrűsödik össze mindez. Az emberarcú Isten gyötrődik az istenarcú ember világában. Meghívta az embert (Itt vagyok! Én vagyok!), de az elárulta, elaludt.
    Ott, abban a kertben Jézus nem félt, nem ijedt meg a rá váró eseményektől. Neki, a bűntelennek, a tisztának kellett minden romlást magára venni. Isten az ember helyére áll, és ott teljesen magára marad.
    A Megváltó magánya ott lesz teljessé, amikor egy kőhajításnyira tőle az a három ember, aki látta őt a megdicsőülés helyén: elalszik. Ennyi az ember, ennyi az elszánt kitartás...
    Az istenhiányban vergődő világ hátat fordít az emberhiánya miatt az ember helyére állt Istennek. A Jót meggyalázzák, a Szentet megfeszítik. Majd a kereszt után...

A világ észre sem vette, de az Isten csendben maradt.
    Egy kis időre az ember maradt egyedül! A Messiás halott, az Ige elhallgatott. Halott, felvállalta az ember ítéletét. Ő, aki vállalta az ember magányát. Meghalt. Az Isten egy időre csendben maradt. A magányos Krisztus gyötrődött, az ember, az Isten nélküli torzó, észre sem veszi saját magányát.
    Nem lehet megnyugvás. Nincs feloldás. Jézus magánya botrány. Semmihez nem fogható szégyen. Húsvét győzelme sem oldja fel. Pünkösd csodája sem törli ki. Csak a lehetőséget adja meg nekünk, hogy meggyógyuljunk. Hogy sajogjon Isten hiánya, hogy fájjon Isten csendje. A seb meggyógyul, de a heg ottmarad.
 Hogy ezekután még jobban becsüljük, megmenekültünk. Isten visszafogadott. Gyógyulhatunk. Helyreállhat a rend. De a heg ott marad...

Mégis, újból megszólal - holnap - a Messiás, a Feltámadott!
   

A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr39392424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.