feb 25 2008

Nagyböjti visszahangok - 123. Zsoltár mégegyszer

Mai állomásunkat koppánynak köszönhetjük.
(A 123. Zsoltár másodszori megjelenése szerkesztői hiba, de szerintem jó lett így - egyáltalán nem helybenjárás!)




 
123. Zsoltár

Zarándokének.
Hozzád emelem tekintetemet,
aki a mennyben laksz.
Ahogy a szolgák uruk kezére néznek,
vagy a szolgáló úrnője kezére néz,
úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra,
míg meg nem könyörül rajtunk.
Könyörülj URam, könyörülj rajtunk,
mert torkig vagyunk a gyalázattal!
Torkig vagyunk már
az elbizakodottak gúnyolódásával,
a gőgösök gyalázkodásával.



Zsoltár a XXI. századból:

Belül csak úgy feszít az indulat, és torkig vagyok, hogy mindig nekem kell lenni annak, aki eltűr, aki elfojt, akitől elvárják, hogy ne boruljon ki, hogy ne legyen elege a világból, hogy eltűrje az igazságtalanságot, hogy szeressen akkor is, ha éppen gyalázzák. Uram, ez nem a Te elvárásod. Ez nem lehet a te elvárásod, mert ember vagyok, s te tudod mit jelent embernek lenni, egyre inkább hiszem, hogy nem ezt...

Olyan nehéz nekünk kereszténeknek eldönteni, hogy hol a határ, hogy meddig kell nekünk tűrni, és várni az Úr szabadítását, s mikor van az, amikor fel kell állnunk és ha kell harcot kezdeni, igazságot kimondani. Örök, de legalábbis kétezer éves kérdése ez a keresztyén embernek. Amikor az elbizakodottak, a gőgösek alattomosan kihasználják a mi békeszeretetünket, Istenbe, mint végső igazságszolgáltatóba vetett reménységünket, meddig kell ezt tűrnünk? Meggyőződésem, egy percig sem! Csak éppen nem úgy kell harcolnunk, ahogy ők várnák, nem úgy kell békeszeretőknek lennünk, ahogy ők képzelik. Jézus azt mondta, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Vissza kell dobnunk, de nem azzal, ami kivédésére fel vannak készülve az alattomosak és a gőgösek. Jézus sohasem hagyta magát sarokba szorítani, de sohasem olyan eszközzel harcolt, mint ellenfelei. Ezért nem találtak rajta sohasem fogást. Jézus a Hegyi Beszédben bontja ki egészen konkrétan, hogy mit is ért a „dobj vissza kenyérrel” alatt.

De mindez csak úgy áll össze egy kerek egésszé, ha a zsoltáríró őszinte vallomását is éljük nap mint nap: Hozzád emelem tekintetem...!



A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr28354492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.