jan 08 2008

Régi és új



 

Nem véletlenül adtam egy régi Bonanza Banzai album címét ennek a bejegyzésnek. Bár találóbb lett volna az "újban a régi", de így legalább egy kicsit reklámoztam diákkorom egyik nagy kedvencét.
Január elején mindig rámtör valami furcsa, nyomasztó érzés, nevezhetnénk akár januári depressziónak is, de azért korántsem annyira súlyos. Sokkal inkább amolyan "nemtudokmagammalmitkezdeniazújévben" érzés. Mindenki búcsúztatja az óévet, az újat köszönti. Az újat, amiben minden új, mert az kell legyen, csak én vagyok a régi önmagam. Már rég nem teszek újévi fogadalmakat, mert ismerem ezt a régi önmagam, hogy ha változni kell, ha változni akarok, akkor nem ez a legmegfelelőbb pillanat. És ezen a furcsa érzésen még a mindent jótékonyan elfedő hótakaró sem segít.
Egyre inkább szükségét érzem az ünnepeknek. Az ünnepeknek, amik az állandó körforgáshoz, a természet lüktetéséhez igazodnak, mélyen gyökereznek és még a konzumidiotizmus sem tudta kiirtani. Azonban nem értem az újév ünneplésének kiértékelő hisztériáját. Miért kell az elmúlt egy évet firtatni, véleményezni, miért kell az életet évekre szabdalni, és az újat hiú ábrándokkal teletűzdelni, hogy biztos legyen a csalódás decemberben. Jobb az, ha szépen belesimul abba a természetes rendbe, amibe megszülettünk, amit az ünnepeink is jeleznek. Születéstől halálig, és azon túl, soha meg nem állva. Mert így kerek a világ, így kerek az élet.
Legyen hát az új év folytatása a megkezdett életnek, és múltja az eljövendőnek.


B ízd
Ú jra
É leted
K risztusra
!

A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr62289760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

adel 2008.01.13. 10:56:52

... milyen igaz és kösz a szavakba öntést ...