dec 25 2007

Karácsony

Nem tudom, ki hogy van vele, de jó emlékezni régi, gyermekkori karácsonyokra. Mintha sokminden más lett volna. Az áhítat, a hangulat, a meglepetés. Így utólag visszagondolva, mintha jobban átéltük volna az ünnep áhítatát.

Aztán felnőttünk. És valami mintha kopott volna az ünnep áhítatából. Persze rossz ezzel szembesülni, de mégis. Racionálisan földhöz ragadt világunk hozománya? A betört (megtört?) élet? Valami jó lenne a régiből!

Így gondolja ma sok felnőtt. S az ő gyerekeik ma ugyanolyan áhítattal élik meg a karácsonyt - valamit talán sikerül továbbadni.

A karácsonyban ott van a titok és annak feltárulása, az együttlét, a szeretet, a hangulat és a TALÁLKOZÁS. Istennel és egymással. De értjük-e ami történt, történhet velünk?

Sokféle dolgot értünk. Jól megtanultunk sorok közt olvasni. Értjük, mit jelent a "reform", értjük a főnök, vagy beosztott virágnyelven mondott üzeneteit, értjük a szavak mögött húzódó szándékot, értjük a világ és az élet törvényszerűségeit. És a karácsonyt?

Nem arra gondolok, hogy széthulló, vagy éppen teológiai rendszerbe foglalt ismereteinket puzzle-darabokként összerakjuk. Nem arra gondolok, hogy tudjuk a történetet. Hanem arra, hogy értjük-e jelentését és jelentőségét szívünkkel, lelkünkkel, egész valónkkal.

Pedig az üzenet egyszerű: VELÜNK AZ ISTEN!

Ki van veled? Férj, feleség, szülő, barát, gyermek? Kicsoda? Nem vagy egyedül semmiben? És ha ők már, még, vagy éppen nincsenek ott? Akkor mi van? És nemcsak az a kérdés, ki van veled, hanem az is: ki van velünk? Közösségeinkkel, gyülekezetünkkel, társadalmunkkal? Egyedül még csak-csak találunk valakit, de együtt? VELÜNK AZ ISTEN!

Velünk van, mert eljött, hogy részese legyen az emberi életnek. Örömnek és szenvedésnek, de főleg szenvedésnek. Eljött, hogy ne magasról mondjon szépeket, jókat, igazakat, hanem szemtől szembe. Hogy ne mondhassa neki senki: onnan fentről könnyű dirigálni, parancsokat osztogatni, beszélni lélekről, eljövendőről, Isten országáról.

Megérkezett egy olyan világba, ahol elnyomás, idegen hatalmak, zsarnokság, kiszolgáltatottság, szeretetlenség volt. Ahol mélyponton voltak az erkölcsök, ahol szinte piacon lehetett válogatni a vallások között. Ahol azonban mégis vágytak többre, a Megváltóra. Voltak akik azért, mert érezték, nem mehet így tovább. Voltak akik azért, mert próféták ígérték századokon át.

És ma? Ma is épp ilyen világba érkezik. Mert zűrzavar van, rohanás és szeretetlenség, istentelenség és mégis vallások hosszú sora. A semmi van, a hiány, a vágyás többre, jobbra - így karácsonykor különösen is. Ezekben akar megtalálni és velünk lenni az Isten.

Isten érkezik. Nem távolodik, hanem közeledik - egészen a földig. Nem elutasít, mert ő az elutasított - de a befogadott is. Isten érkezik, hogy szabadítson. Áhítat és találkozás nélküli ünnepből, fásultságból, bűnből.

Jézusban az Istent kellett felismerni. Akkor keveseknek sikerült, néhány pásztornak, néhány bölcsnek. De sikerült. Sikerülhet ma is!

VELÜNK AZ ISTEN!

Ez karácsony üzenete, Velünk van az ünnep csendjében, áhítatában. Velünk örömben, bánatban, otthon, családban, munkahelyen, velünk küzdelmekben. Velünk, hogy üdvözítsen, hogy megsegítsen.

Legyetek ti is Vele!


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr48274529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.