"Blogol a püspök!" - kiált fel az egyszeri ember (hiten innen s hiten túl), és igen, Steinbach József dunántúli református püspök sorait látjuk blogponthu cím alatt! Az oldal neve:
Blogol a püspök. Igen is, nem is. Egyfelől könnyen kezelhető, rövid szövegek sorakoznak az oldalon, tehát blogszerű képződmény. Másfelől mindez a Reformátusok Lapja régi rovata, a református kalauz napi igéinek magyarázata, papír alapra szánva elsősorban, emellett kerül fel virtuálba. Azaz nem klasszikus blog. De ez nem is érdekes...
Lényeg a szándék és a tartalom.
A
szándék, hogy minél többen olvashassák. Hogy elérhető legyen bárkinek.
A
tartalom, ami mellett meg kell állni. Hisz az egyházi berkekben
járatlan olvasó ha meghallja azt a szót, hogy püspök, egy elérhetetlen,
mennyei magasságokból letekintő papi hatalmasságot képzelhet maga elé.
Valakit, aki távol az élet hétköznapjaitól, százéves bútorok között
olyan szavakat körmöl a papírjára, hogy "vala", meg, hogy "leend".
Esetleg senkit, hisz nem ugrik be más, csak a Pázmány festménye egy
gimis törikönyvből.
Csakhogy ezeket az igemagyarázatokat olvasva más
az ember érzése. Nem egy magas márványszószék felénk eső mondatai ezek,
nem az egyszerű embertől elzárt titkos papi nyelv.
Mintha odaülne
mellénk valaki, aki kicsit többet tud, többet megélt. Többet elkért már.
És segít látni, hallani. Ugyanolyan ember mint mi. Ugyanabból a
világból. Mellesleg püspök, de ez most nem fontos igazán...