ápr 07 2010

Védjük meg az ünnepeinket!

 

Baj van! Az ünnepekkel, omladoznak, rogyadoznak, eltűnnek. Megöljük őket, elpazaroljuk, elfelejtjük.

Az egész a vasárnapi ebédnél kezdődik. Amikor a család képtelen összeigazítani az óráját, az életét, legalább arra ez egy napra. A rend hiányzik, az arra a napra kialakított lassú és különleges rutin, az összeszokott, előre tudott és várt közös alkalom. Csakhogy már a vasárnappal is baj van, nem töri meg a hétköznapokat, nem akasztja meg a hetet. Nincs templom, nincs húsleves, nincs délutáni alvás, lassú kávézás. Nincs vasárnap este. Eltűnta vasárnap, valahol elhagytuk, pedig a műsorújságban még megvolt...

Aztán ott vannak a nagy ünnepek, azok, amiknek köze volt valaha Isten és ember találkozáshoz, ember és ember összekapcsolódásához. Amikor a karácsonyfa alá kifacsarva és üres pénztárcával rogynak oda az emberek, na úgy nem megy. Amikor a húsvét plusz egy pihenőnap, locsolás sincs már ugyanmár! Az a pünkösd-izé pedig mi lehet?!

És folytathatjuk tovább. Egyszervolt-holnemvolt március 15., vattacukor augusztus 20., sterilizált október 23., szóra sem érdemes. Maradunk a régiben.

Magunkat lopjuk meg. Amikor a minősített idő és lehetőség elveszik. Arra, hogy együtt legyünk, arccal, odafigyelve. Minek az? Tanulni közösséget. Muszáj? Pihenni, erőt gyűjteni? Nincs rá idő... 

Magunkat lopjuk meg akkor amikor az ünnep a több rossz tévéműsorból, a tehetetlen téblábolásból, az elmaradt feladatok pótlásából áll. Elvesztettük, elvesztegettük, most is szórjuk közös nagy történeteinket. Elfelejtünk olvasni, ünnep-analfabéták lettünk. És közben szürke lett minden, egyforma, betegítően unalmas.

Az eredmény egy ritmustalan és rítustalan élet. És ez nem jó, ez gyengít, sebezhetővé tesz. Jóllakatott társas magány, kis családi Bábel utáni nyelvzavar. 

Mi a megoldás? Partraszállás, visszafoglalni lépésről lépésre az ünnepeinket! Kezdjük otthon, kezdjük vasárnap, találjunk ki saját rítusokat, kreatívan, játszva, együtt azokkal, akiket szeretünk. Szokásokat, amikhez jó igazodni, amik lehetőséget adnak az összehangolódásra. Aztán találjuk ki újra karácsonyt, húsvétot, adjunk új ruhát az örök lényegre, vagy ássunk le a mélybe. Ne féljünk a templomtól. Ne férjünk kimerészkedni a lakásból. Ne féljünk felállni a fotelból...

Aztán így tovább, szépen lassan... És észrevesszük majd, klinikai halálból visszarántott ünnepeink minket erősítenek majd. Mert ez a dolguk.

Védjük meg ünnepeinket! Hozzuk ki a rezervátumból őket, telepítsük vissza őket!

 


A bejegyzés trackback címe:

http://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr511903105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.