ápr 04 2010

Húsvét. Hajnal.

A férfi a konyhában áll az ablak mellett. Óvatosan kelt fel felesége mellől, nem akarta felébreszteni, csendben kiosont a hálószobából. Feltette a kávét (kicsit szorul a kotyogós teteje), óvatos volt, mégis kicsit hangosabban tette a tűzhelyre, mint kellett volna. Aztán várja, hogy lefőljön, közben néz kifelé, az ablak résnyire nyitva, várja a Napot.
Mindig ezt teszi, Húsvétkor. Ez az ő saját csendes ünnepe. Örült, amikor beköltöztek ebbe a második emeleti lakásba, hogy keletre néz pár ablak. Reggelire pont megfelelő... És ilyenkor, Húsvét vasárnapján csendben megáll, és figyeli a hajnalt, szabadon, nem sietve. Minden évben.
Hallgatni a madarakat - nem messze van egy park, sokan vannak ott, ilyenkor reggel csak dőlnek belőlük a hangok, és az üres utcák ezt csak felerősítik. Közben a nap egyre többet mutat meg magából, egyre inkább elvesznek a korai színek.
A kávéfőző szörcsögése rántja vissza a figyelmét. Lefőtt. Elmosolyodik. Vicces. A nappal győzelme az éjszaka felett és a koffein. Jézus legyőzte a halált, ő pedig az élettel birkózik. A cégnél egyre többet vállal, közben egyre bizonytalanabb az egész. Az autóval is lesz valami zűr. Sokszor ideges, és ebből hiábavaló veszekedések születnek, és halnak el. És ott a türelmetlenség, a sietség, düh...  Idő és energia - ez hiányzik. Időt és energiát kér - az ablak mellett állva, kezében a kávéval - attól, akire a már teljesen látszódó Nap emlékezteti. 
Hunyorogva gondol arra, akit ma ünnepelnek.
Aztán bekapcsolja a rádiót, előveszi a zsemlét, a vajat, a felvágottat. Reggeli kell a családnak.

***

A nő mozdulatlanul vár, míg kimegy a férje. Csendben elmosolyodik. Ennyi év után is azt hiszi, hogy nem ébreszti fel? Csendben fekszik tovább. Hallgatja a hangokat. Ajtónyitás. Konyhaszekrény. Vízcsap. Kávéfőző kicsit hangosabban érintkezik a főzőlappal, mint kellne. Aztán csend.
Sötét van még, de nem baj. Nyitott szemmel nézi, hogyan élednek fel a szoba kontúrjai. A szekrények, a kisasztal, a fotel az olvasólámpával. Próbál nem gondolni semmire. Próbál kicsit semmit-sem-tenni. Úgyis az a baja, mindig megkapja, hogy nem tud leállni. Majd most, csak pár percre, tessék! Mikor, ha nem Húsvétkor? 
Megint csak elmosolyodik. Nem aludt sokat, korán van, de nem álmos. Ezért jó az ünnep. A hétköznap átmenetileg száműzve! Lassú indítás, aztán a készülődés. Nem csak a templomban van ünnepi liturgia, hanem az ünnep reggelében is. A templomban csak folytatódik ez az egész. És ez jó. Egy kicsit bele lehet simulni valamilyen rendbe, el lehet bele rejtőzni, és ez furcsán természetesnek tűnik. És szabadnak.
A konyhából újra hangok. Kávé kész, halk csörgés. Majd csend.
Csend itt benn is.
A konyhában, ki tudja mennyi idő múlva megcsörrennek a tányérok, halk rádióhang szűrődik be, hűtőajtó... Még van egy félóra, kicsit visszaalszik.

***

A nagyobbik gyerek, a fiú, bár nem akart, felébredt. Valahogy hangosabbnak tűnik a harang, mint máskor. Vagy a város csöndesebb. Mindegy is.
A redőnyön átszűrődő fényeket nézi a falon. Sohasem húzza le teljesen, reggelre hadd fesse meg a szembelévő falat a sok fénypont, az alja is résnyire szabad. Ez így jó.
Fura, hogy könnyebb ilyenkor korán kelni, mint amikor iskola van. De jó, hogy nem kell sietni. Meg a szüleinek is lassabbak a mozdulatai, nincs az az összevisszaság. Ezt nagyon szereti az ünnepben.
Meg úgy az egész napot. A közös reggelit, a készülődést - mondjuk a vége ennek kicsit mindig sietős, de ennyi belefér -, a templomot, ahol többen vannak ilyenkor, ami azt jelenti, hogy a barátok közül is többen ott lesznek, így még az is elviselhető, hogy hosszabb az egész. Aztán ebéd a nagymamánál, délután vissza, átöltözés, kirándulás együtt. Hogy hova, azt apa találja ki, és csak a kocsiban, a városon kívül mondja el.
Jó ez így, nagyon jó. Jó ez a Húsvét...

***

A kisebbik gyerek, a lány csendesen szuszog, nem ébred fel, sem a harangra, sem a fényre, sem a kinti zajokra. Tegnap, még lefekvés előtt, maga mellé tette az ágyba azt a szép ruhát, amit fel fog venni. És jó lesz, hogy most több olyan nap is van, amikor nem megy el reggel apa és a tesó. Ünnep van.


A bejegyzés trackback címe:

http://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr381893234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

uzé 2010.04.04. 16:09:27

Húsvét. Hajnal. - bánom hogy nincs keleti ablakom és hogy ma nem volt korai ébredésem.