Nem akarok bizonygatni semmit.
Nem kell. Ahogyan töltődik fel a hely - senkinek nem jut eszébe, hogy az egyház elfáradt. Hogy korhad. Az nem lehet, nézz csak körül itt.
Van egy hobbim - néha nem tisztességes, de vállalom. Kliséket török, közhelyek lelepleződését gyűjtöm, amikor csak tudom. Persze csak a magam és baráti köröm szórakoztatására teszem, nem szeretem a semmitérő kárörömöt, a kritikának álcázott üres szembefordulás nem az én asztalom, sem másokat nem alázok. De jó móka. És itt, úgy érzem egy intézmény száll be a játékba. Törnek a közhelyek, csörömpölnek a szilánkok. Nagyon élvezem...
Egyház... és kreatív, progresszív programok. Meglepő, kíváncsiságot serkentő alkalmak. Hogy is van ez? Hogy ilyet mi is tudunk? Miért rejtjük el?
Érkeznek, sokan, sokfelől. Itt vannak, eddig ennyi. Hogy bevonódjanak valamibe, ami érzékelhetően más, mint a hétköznapok. És még sem életidegen, és nem örömtelen.
Kíváncsiak vagyunk...