Na, jön a VOLT fesztiválra ez a Marily Manson.

A világ jelentős részének nem mond ez a név semmit. Aztán voltak olyan gyerkőcök, akiket az ő arcképével ijesztegetettek nagyobb testvérek 1998-ban. Sokan vannak, akik utálják (vélt vagy valós ideológiai okokból, vagy azért, mert a zenéje, megjelenése nem tetszetős). Vannak, akik számára az elmúlt években a tanár- és/vagy szülőpukkasztás netovábbja volt az ő pólójában megjelenni. És folyamatosan jelen van egy egyre vékonyodó réteg, aki számára M. M. rock-ikon/(a)szex-szimbólum/orákulum.

Számomra egyszerűen egy médiabohóc. Ügyes ember. Ki kellett tűnni valahogy a hatalmas zenei felhozatalból a kilencvenes évek második felében, és ha ez eredeti zenével nem ment, megoldotta másként (nekem valahogy mindig egy David Bowie-val kevert Nine Inch Nails extralight jött ki, némi Madonnás attitűddel.) Tehát Brian kitalálta magát - gyenge zene, hatalmas marketinggel, és ez egy ideig bejött. A külcsín megvolt, némi lopkodott muzsikával, és ott a látványosnak tűnő gondolatiság: társadalomkritikának tűnő álsátánista körítés, ami persze egy burkolt fogyasztói cikk.

Tehát Brian megmászta a kilencvenes éveket, feljutott a csúcsra, 2000 óta pedig ereszkedik. Négy éve még egyik 11 éves hittanosom tesztelgetett egy Manson-os pólóval, de nem számolt mélyre nyúló metálos múltammal (és, hogy gimisként cifrább metallicás póló is volt rajtam, haha) - szemem sem rebbent, majd adtam egy rövid szakmai elemzést neki riffekről és samplerekről, meg, hogy, ha már fémzene, keressen eredetit, mert ez egy vicc. Tehát, ereszkedés - gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy a fent nevezett érctorkú műanyagszörnyecske mivel tengeti ördögi hétköznapjait. Jön VOLT-ra? Kit érdekel, töltelék, tavaly legalább szakított egy nagyot a Manu Chao, ott is voltam. De ő említésre sem méltó (Limp Bizkitbe még belekukkantanék, de hát ennyiért azt sem, meg különben sem érek rá...).

Erre tegnap olvasom a VASTAGBŐR-t, és fogom a fejem...

Első gondolatom az volt, hogy "Da Vinci kód" - effektus, helyi szinten (ingyen marketing nem helyi értéken kezelt dolgokkal kapcsolatban). Hasonlóan az árpádsávos szadesz-plakátokhoz, felületet adott az "ellenfélnek", jelen esetben a Katolikus Egyház Mansonnak.
Második gondolatom már finomabb volt, hogy várjunk csak, a katolikus (és más felekezetű) keresztényeknek szíve joga bármilyen formában kifejezni elvi demokráciánkban nemtetszésüket. Tegyék csak, még akkor is, ha mindez szerény véleményem szerint csekély hatásfokú, és enyhén kontraproduktív.

Na már most, tudjuk, hogy a katolikusok szervezkednek, a VOLTon egy lutheránus lelkész beszél Mansonról (kéretik nem előítéletesen hozzá állni a dologhoz, ismerem az illetőt, szerintem érdekes lesz...). És a kálomisták? A Magyarországi Református Egyház, benne a mi egyházmegyénk, ahová Sopron is tartozik.
Először is, jó ha nem foglalkozunk vele testületileg, lejárt lemez, hamarosan eltűnik Manson úr, vannak sokkal fontosabb dolgok... Másrészt viszont aggasztó, ahogy a fesztiválokhoz viszonyul egyházunk, sok lelkész számára fertő és bűn a diáksziget (!), többi nem is létezik. Vagy, ami még rosszabb, nem foglalkoznak vele.
Persze jobb a helyzet, mint mondjuk tíz éve, és ez a KözösPont missziónak köszönhető, amely valóban sikertörténet. Most is ott vannak a fesztiválokon, katolikusok, evangélikusok, reformátusok együtt. Próbaképp, érdemes betérni hozzájuk, nem kell megijedni, egyáltalán nem bigott szentfazekak vannak ott. Lehet, nagyobb meglepetést okoznak az egyszeri fesztiválozónak, mint Marilyn Manson a falusi harangozónak, amikor meglátja unokája menzonos pólóját...

...apropó Manson. Kedves Brian, kívánom neked, hogy ismerd meg azt az Istent, aki Jézus Krisztusban jobban meglepte a világot, mint az összes polgárpukkasztó rockzenész együttvéve. Lehet, nem ilyen kifizetődő, de határozottan érdekesebb, és lényegesen nagyobb távlatokat fog át.

Végezetül egy, a Mansonénál sokkal jobb Eurithymics feldolgozás a vajdasági illetőségű Nevergreentől: