jún 16 2009

Az én június tizenhatodikám...


{1989. június 16.}

Közel voltam a tizedik születésnapomhoz. Sokat nem értettem abból, ami az országban zajlott - az eszemmel. De éreztem, hogy valami történik, olyan sokszor hallottam a rádióban, tévében: Nagy Imre, Nagy Imre. Új név volt, súlyos név, ahogy kiejtették, ahogy tanulták kimondani - ki félve, ki halk sóhajjal, ki kiabálva. Sokan, mintha körülnéztek volna, hogy lehet-e... Tanulták kimondani, egyszer csak szabadott, sőt kellett!
Mondom, nem tudtam sok mindent, de érzékeltem, hogy omlik valami körülöttem, recseg és ropog. Ma már tudom, hogy a diktatúra volt, ami engem is bedarált volna - jókor voltam, jó helyen. 
Újratemetés. Új szó, feslik a történelem, kérdezek, figyelek, ahol csak tudok. Parcella - hasonló a cellához. Börtön, a temető. Valóban, ott vannak sokan, jó emberek? Nagy Imre is? Miért? És mesélték. Lehetett, kellett. 
Az újratemetés. A hírekben láttam, és éreztem, történik valami. (Ma már tudom is, katarzis volt a javából. Tiszta és értékes. Egy diktatúra, egy zsarnoki rendszer húzta össze magát, görcsölt a gyomra, elhagyta az ereje.)
Nagy Imre. Miniszterelnök. Október 23. Egy megfejtett titok. Egy rohadó rendszer, valami újnak a sejtése. Újratemetés - különös, hogy ez hozott újat, de talán így van jól. Így illett '56-hoz.

{2009. június 16.}

Közel vagyok a harminchoz. Úgy érzem, értek már egyet s mást. Ma koszorúzhattam is a városi ünnepségen. Az az újratemetés, igenis, katarzis volt. Ebből nem engedek! Csakhogy...
Csakhogy, a húsz évvel ezelőtt remegők még mindig itt vannak. Átmentődtek - mentés másként... Nem volt törlés, nem volt újraindítás. Pedig akkor lehetett volna. Nagy Imre megérdemelt volna ennyit tőlünk. Elmaradt...
Húsz év után Kádár után sóhajtoznak sokan. Egy hazug hóhér után. Nagy Imre? Ki az? Meg, hogy vidámak voltunk, meg barakk! Nem inkább egy parcella? Cella, temető...
Húsz éve kiment nyugatra nagybátyám, vitte a családját, fiatal volt, életerős, ment, hisz a diktatúra emberei csődbe vitték az országot. Ma barátaim mennek ki. Nyugatra. Fiatalok, életerősek. Mert egy diktatúra (másként mentett) emberei csődbe vitték az országot.

Mégis... Mégis reménykedem. Ennyi. Ennyivel tartozok.
 


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr231189453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Battus 2009.06.17. 13:38:17

Az Indexen pedig arról olvashatunk, hogy a Nagy Imrét kivégzők szellemi társai és örökösei, hogy reagáltak az újratemetésre. Egy kiragadott rész kedvcsinálónak: "...Bizonytalanok, már-már érzéketlenek az újratemetés kapcsán is. Látják hogy komoly probléma, látják az ellenzéket, sőt, hallani a megdöbbenésüket, amikor megtudják, hogy három- vagy akár ötszázezer emberrel kell számolniuk az újratemetésen...". index.hu/belfold/1989/2009/06/17/hat_nem_tudom_mi_az_istent_csinaljunk_ezzel_nyers_rezso/
süti beállítások módosítása