A fenti címben olvasható rövid kis párbeszédnek néhány éve voltam fültanúja egy áruházlánc üzletében. Suhogós naciban anyu és apu, tolják a bevásárlókocsit, megakad a szemük egy új terméken, ami akciósan csak száz forint. Nem igazán tudják hova tenni, mert az előtt még nem láttak ilyet, de vesznek, me' occsó. Nesze neked magyar valóság.
Hasonló indíttatásból fakadó őrület volt az országban vasárnap, az EP választás ideje alatt. Persze ezt nem lehetett hallani. Azóta viszont sokan írtak erről (helyi, vélemény 1, 2, 3). Mivel nem voltam itthon, hanem a zalai dombság egy kicsiny falujában regenerálódtunk bellajazzel a városi lét nyomasztó valósága után, egy barátomat kértem meg, hogy vegyen nekünk is sajtot, mert ezt az akciót nem kellene kihagyni. Persze nem a legjobb minőség, de ha ló nincs, jó a szamár is. Este hív a sajtvásárlással megbízott barát, hogy ő biza be nem megy a boltba, mert óriási tömeggel találta szemben magát, amit lassan, de biztosan eluralt a lincshangulat. Aztán már a neten is fent volt az esti órákban, hogy több áruházban anarchia uralkodott, rendőröket kellet hívni.
Megdöbbentő, hogy az igazi valóság nem a 14-4-3-1 mandátum-megoszlás, hanem az emberek sajtvásárlási őrülete. Ebben benne van minden. A vegyünk, mert olcsó felfogás, a régi berögzült emlékek (háború, élelmiszerkiadás jegyre, több napos sorbanállás) és belenevelések determináltsága: most szerezzük meg, spájzoljunk, mert holnap már nem lesz, ki tudja, mi jön? Ez látszik a hosszúhétvégék, két napos ünnepek előtt is, csak arra jobban készülnek a kereskedők. És tökmindegy, hogy milyen név és logó alatt parkol az ember és tolja a bevásárlókocsit, a szellemiség ugyanaz.
Eszembe juttatta ez a megdöbbentő tapasztalat a kenyércsodát. Jézus ötezer embernek ad csodálatos módon enni, akik jóllaknak, aztán jön az anarchia, el akarják ragadni és királlyá akarják tenni. Jézus visszavonul, sőt otthagyja őket. Amikor keresik és megtalálják, akkor így szól: "Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (János ev. 6, 26) Régi dolog ez a kenyérért mindent. Nemhiába alkalmazták a rómaiak sikeresen a "kenyeret és cirkuszt" elvét. Valamilyen formában ez érvényesült most is. Cirkusznak ott a tv, kenyérnek ott az akció. És az ember irányítható, nem gondolkodik, ösztönlénnyé silányul. Talán túl pesszimistának tűnök, de ezt látom, és ennek én is részese vagyok, mert én is a mai magyar valóságban élek.
Kiútnak szintén egy jézusi mondat jut eszembe: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha." (János ev. 6, 35) Önző, másokat figyelmen kívül hagyó létezésünket csak az isteni valóság szüntetheti meg. A szimbolikus vacsora Jézussal (vagy a corpus christi) képes betölteni magasabb rendű szükségleteinket, melyek kontrollálatlanul anarchiához vezetnek.
Csatlakozz!
