Uram!

A szabadságot kérem. Lelked görcsökből felszabadító belső feszítését. Frissességet kérek, megkövült vallásosságom feltörését, hamis szokásaim felülírását. Hogy elfogadjam végre, szabad vagy, még a kortól is, még az észtől is, még tőlem is. Hogy elhiggyem végre, szabad vagyok én is. Nem muszáj ugyanúgy, ugyanazt.

Uram!

A közelséged kérem. És nem azért, hogy tudjak rólad beszélni. Most nem. Azt akarom, hogy a csöndemben látszódj meg. A tekintetemben. Abban, amit teszek.

Uram!

Az ottmaradás küldetéséhez adj erőt. Hogy ne akarjak mindig továbbállni. Menekülni vagy üldözni, eloldalogni vagy rohanni, amíg bírom. Adj minden helyzetben tűrést, kitartást, csakazértis-maradást.

Uram!

Gyógyítsd kapcsolataim. Úgy, ahogy csak te tudod. Hogy ne magamhoz kössek embereket, hanem vállaljam a kötődést. Add a nyitottság bátorságát, az első lépések merészségét. Az utolsó lépések fájdalmát - ha kell, tudjak elengedni.

Uram!

Leginkább téged kérlek! Magamnak. Magamba. Magamat neked. Tölts be, újíts meg, adj vihart vagy csendes változást. De légy jelen. Velem és bennem.

Jöjj, teremtő Szentlélek!