Van ez a Bolyai-díj. Bevallom, szeretem, mert nem olyan, mint általában a magyar dolgok. Először is tiszta céljai vannak, világos rendje. Aztán nem romlott el az évek során, nem vált szét, több, ilyen-olyan egymást utáló, ide-oda húzó díjacskákká. Aztán nem trappolt bele a politika. És, ami a legfontosabb, eddig minden díjazott rendben volt (2000-ben Freund Tamás neurobiológus, 2002-ben Roska Tamás villamosmérnök, 2004-ben Bor Zsolt lézerfizikus, 2007-ben pedig Lovász László matematikus). Vállalható, értékes a Bolyai-díj, csak örülhetünk neki!
De az idei díjazottnak, Ritoók Zsigmondnak külön megörültem. Nem csak azért, mert nagyon szeretem az ógörög nyelvet, amin keresztül közvetlenül is belekóstolhattam munkájába. Nem csak azért, mert példakép lehet a pedagógusok számára. A speciális öröm azért volt, mert egy egyházát szerető, vállaló és szolgáló reformátusról van szó. Ritoók professzor úr presbiter is, tiszteletbeli gondnok Budapesten, a Kálvin téri gyülekezetben. Példakép, mint tudós, mint alkotó ember, és mint hívő keresztyén.
Személyes élmény is kapcsolódik hozzá. Még 2003-ban az első Csillagpont-on egy fórumbeszélgetést vezethettem vele, róla. Máig meghatározó ez számomra, nemcsak a tudása, de az az alázat, amivel meg tudta ragadni az ott ülő fiatalokat. Ahogy partner volt a beszélgetésben, ahogy őszintén megnyílt nekünk.
Itt olvasható vele egy, a hitét is érintő beszélgetés.
Gratulálunk mi is Ritoók Zsigmondnak a díjhoz!
És így tovább, Bolyai-díj! Hajrá!
Csatlakozz!
