Abszurd egy korban élünk... Abszurd, hisz ünnepre ad okot, ha valami teljesen evidens dolog megtörténik. Márpedig ünnepelni fogunk, mert kell, május 22-én Debrecenben!
Jöjjön először a hivatalos sajtóanyag:
Történelme egyik legfontosabb és legfelemelőbb pillanatára készül a magyar reformátusság.Egyszerre kondul meg a Kárpát-medence összes református templomának harangja, amikor egységesülnek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. 2009. május 22-én, pénteken az Alkotmányozó Zsinat Debrecenben ül össze, hogy elfogadja az egységes Magyar Református Egyház Alkotmányát.Bölcskei Gusztáv, a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az egységesítés gondolatáról így fogalmazott:„A 2004. december ötödikei népszavazás után elhatároztuk: ha már ez a gyalázat bekövetkezett, legalább a magyar református egyház egyesüljön. 2005-ben kimondtuk, hogy aki a magyar református egyházhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű az tagja közösségünknek. Aztán arra gondoltunk: mi lenne, ha közös alkotmányunk lenne, amelyet minden egyház beillesztene saját jogrendjébe? Úgy, ahogyan az EU -tagállamok is átveszik az Európai Unió jogrendjét. Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! - ez a fő üzenete május huszonkettedikének. „Pap Géza erdélyi református püspök arról beszélt az egységesítés kapcsán, hogy szétszakadozva nagyon rossz élni, hiszen az ember közösségre teremtetett.„Számunkra nagyon fontos és bennünket, határon túli magyarokat nagyon érzékenyen érintő aktusra készülünk május 22-én. Az egyesítés szimbolikus tett és cselekedet. Eddig is megvolt közöttünk a kapcsolat, ezután pedig még szorosabb lesz. Amit Trianon szétszakított, azt református szinten sikerül valamilyen formában helyrehoznunk és kimondhatjuk, amit eddig nagyon sokan tiltottak: a Kárpát - medencében egyetlen egységes magyar református egyház van! Nem akarunk határokat megváltoztatni, mi egy ország polgárai vagyunk, akkor is, ha határok maradtak közöttünk. Azokkal akarunk egységben lenni, akik elfogadnak és szeretnek minket.”Egy-egy marék föld, egyesítő menet, harangzúgás és szabadtéri úrvacsorás istentisztelet.A hálaadás ünnepe lesz május 22-e. Tízezreket várunk Debrecenbe, ahol a belvárosban egységesítő menettel szeretnénk szimbolizálni az összetartozást. Ezen a napon a magyarországi egyházkerületek gyülekezetei magukhoz ölelik a határon túliakat. Egy-egy harangláb mellett várakoznak a trianoni döntéssel elszakított gyülekezetek, majd ahogyan vonulnak, az anyaországiak sorra csatlakoznak a határon túli területek magyar reformátusaihoz. Így alakul egységessé a menet, szimbolikusan Beregszásztól Kolozsvárig. A hitükben eddig is egységes reformátusok egy másik szimbólum, a marék föld jelképével is megerősítik összetartozásukat. Minden résztvevő hoz magával egy marék földet, amit a Kárpát-medence kicsinyített domborzati mására helyezhet el Debrecen belvárosában. A hálaadás ünnepét az úrvacsorai közösség teszi teljessé.
Sokkal több ez, mint egyszerű jogi aktus!
Először is keserű sóhaj. Hisz mi sem természetesebb, mint, hogy a határon túli hittestvéreinkkel egyek vagyunk. A reformátusságot nem ismerőknek mondom, ugyanaz a nyelv, ugyanaz a hagyomány, ugyanazok a hitvallások. Az ungvári gyülekezet "kompatibilis" a győrivel. Egy székelyföldi atyánkfia "csont nélkül" befér a lovasberényi gyülekezetbe. Különben is, Trianon előtt ez nem is volt kérdés. A határok kerültek beljebb, az országhatárok, és értelmetlen módon feldarabolódott a Refomátus Egyház. Most jogilag, hivatalosan is helyreáll a rend. Az, ami magától értetődő... Ezt ünnepelnünk kell! Bolond világ ez, mondom...
Aztán ez az ünnep jel. A határon túliak felé. Azóta a bizonyos december 5-i szégyen-népszavazás óta a legerősebb jel. Hogy nincs különbség. Hogy nincs elveszve még semmi. Különösen fontos azok számára, akik Eu-n kívüli országban élnek, Kárpátalján vagy a Vajdaságban. Amire az ország képtelen, azt megteszik most a refomátusok. Legyen példa, legyen folytatás.
Ez az ünnep jel még egy értelemben, felénk, a határon innen élőknek! Hogy talán megbocsátottak a határon túli magyarok...
És még egy dolgot hadd jelezzek. Ez az egész Alkotmányozó Zsinat, az egységesülés megmutatja, hogy Trianon hatásaival foglalkozni szabad, lehet és kell. Szabad, mert nem tabu, mert jogállamokról van szó. Lehet értelmesen, nem csak habzó szájjal, vagy hamis szittya romantikával. Kell, mert a hatásait mindig érezni fogjuk, és beteg lesz ez az ország, amíg nem talál rá megoldást.
Itt pedig egy régebbi írás ugyanerről Ablonczy Bálint tollából!
Csatlakozz!
