Húsvét másodnapjára az emmausi tanítványokról akartam írni.
De nem tudtam elvonatkoztatni egy régebbi igehirdetésemtől.
Így inkább ideteszem azt.
13Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19"Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. 30És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" 33Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Lk 24,13-35
Isten hozott mindenkit Emmausban.
Igen. Ott. Hogy nem Emmausban vagyunk helyileg? Az nem számít igazán. A tudósok úgysem tudják száz százalékos biztonsággal megmondani, hol is van az az Emmaus. Egy biztos, nem volt messze Jeruzsálemtől, úgy tizenkét kilométerre lehetett.
Mégis –Isten hozott mindenkit Emmausban. Hisz az, ami ma itt történik, semmiben nem különbözik attól, ami akkor este ott – az úton és a házban lejátszódott. Mi, mai tanítványok ugyanúgy találkozunk itt, a templomban ugyanazzal a feltámadott Jézussal.
- Emmaus felé…
A történetben két szomorú, csalódott, reménytelen emberrel találkozunk, akiknek már nincsenek válaszaik. Ha csak egy héttel előbb kérdezik őket, lelkesen magyarázták volna – akár egymás szavába vágva:
Most megoldódik minden… Jézus úr és megoldást hoz - …a te életedet is átalakítja… beteg vagy? Jézushoz menj, meggyógyít, mint azt a vakot Jerikóban… …szabadságot akarsz Izráelnek, figyeld meg, csak egy kicsit kell várni Jézus megteszi, kiűzi a rómaiakat… …le akarsz számolni a korrupt vezetőkkel, kétszínű papokkal, az igazságtalansággal? Majd Jézus! Érdekel, ki a felebarátod, milyen Isten országa, gyere Jézushoz, megmondja, megvalósítja, hisz ő a Messiás…
Ez így is volt egy ideig. Aztán minden megváltozott. Az a furcsa páskavacsora, ahol azt mondta, hogy a kenyér az ő teste, ami miértünk megtöretik, a bor meg a vére, ami értünk kiontatik? Ki érti ezt?! Aztán elfogják, igazságtalanul, őt, aki semmi rosszat nem tett, koholt vádak alapján elítélik, és keresztre feszítik!!! De nem tesz semmit, pedig tudna!!! Ki érti ezt…
„Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Pedig ők tényleg azt hitték. Hitték a Messiás királyságát, de úgy tűnik, csak egy naiv mártírt kaptak, és a vákuumot, az ürességet, ami utána maradt, a romokat ott belül… Hisz már fel is építettek Jézusra egy jobb és szebb világot. Az dőlt össze hirtelen.
Ismerős? A törmelékek a szívben? A zavar az agyban? A sóhaj, hogy soha, de soha nem jön össze semmi? A fogadalom, hogy többé az életben nem fogok lelkesedni semmiért! Üdv az emmausi úton. Tudjuk, hogy kellene megváltás, de nem látjuk sehol… csak saját csődünket és dugába dőlt terveinket.
Hasonlítunk erre a két szimpatikus ismeretlenre. Nem különbözünk… Mi sem vagyunk mások, mint ez a két tanítvány, mi is Emmausba tartottunk csüggedten. Miért? Mert mi is komoly kérdésekkel birkózunk. Mi is megpróbáljuk modellezni a válaszokat, elméleteket gyártunk a saját életproblémáink felismerésére és megoldására, aztán azt vesszük észre, hogy mindez kudarcba fullad.
Mert minket is érdekel, mi lesz velünk, a mieinkkel, a népünkkel, a világgal. Ha így van, akkor te is Emmaus felé tartasz, lassan szomorúan, csüggedten.
Ha átélted a csalódást, hogy minden összeomlott körülötted, pedig most, most tényleg csak egy hajszálon múlott a siker, akkor az emmausi úton poroszkálsz. Ha kiszakad az őszinte sóhaj, hogy „pedig mi abban reménykedtünk!” – és mégsem, akkor ott vagy.
Ha már ezerszer felálltál a porból, és mindannyiszor megfogadtad, hogy most nem kerülsz oda vissza. Ha elbúcsúztál valakitől, akit szerettél, és próbálod különféle módon feldolgozni, túlélni a hiányát. Ha nem érzed magad jól a bőrödben, és változtatni akarsz. Ha nem bíznak benned körülötted, és már te is lemondtál magadról. Ha mindent megpróbáltál, hogy jobbíts szeretteid életén, de nem megy. Akkor végig az Emmaus felé tartó utat járod.
És még Isten is csendben van. Még Ő sem néz rád! Még Ő is elfelejtett! Mint ahogy ezt a két tanítványt!
- Az asztalnál…
A két tanítványt elfelejttette volna Isten? Van valami keserű humor abban, ahogy a tanítvány rácsodálkozik a fel nem ismert Jézusra: „ Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” Semmi sincs, ami jobban kifejezné tragédiánkat.
A tanítványok elmondják a saját verziójukat a történtekről. Aztán Jézus is elmondja – azt, ami történt. Hogy a megváltásnak így kellett történnie, összerakja a kirakós darabjait, a próféciákat, a jelképeket. Megnyitja az Írásokat. És barátaink valamit megéreznek – ez a fura idegen tud valamit, amit ők nem. Nem ismerik fel rögtön. De amikor hazaérnek, marasztalják. Megvan az indok is: estére jár már, térjen be hozzájuk. És az idegen az asztalnál veszi a kenyeret, megáldja, megtöri és nekik adja.
És itt minden megváltozik. Megnyílik a szemük, felismerik – és eltűnik. Az idegen maga Jézus volt. Nem egy bukott messiásjelölt, nem egy igazságtalanul elítélt mártír! Az útitársuk a Megváltó volt, aki él – igen, igazuk volt az asszonyoknak! Minden a helyére kerül! Ott az asztalnál… asztaltól asztalig hosszú útjuk volt, és most mindent megértenek egy csapásra. Azokat a furcsa mondatokat az utolsó vacsoránál! A győzelmét – a bárány győzelmét! Még ha ők oroszlánt akartak. A szeretet győzelmét. A saját kudarcukat és lehetőségüket. Meg akarták váltani a világot, meg akarták oldani boldogtalan életüket – a saját elképzelésük alapján, de nem ment. Közben – észre sem vették, Isten Jézusban megtette helyettük.
Isten hozott mindenkit Emmausban. Mint mondtam, minden ugyanolyan. A saját kudarcaink itt vannak! Hoztuk magunkkal a szívünkben. Hisz mi is az üdvösség? Az összegubancolódott élet kibogozása, aztán pedig szőni belőle valami szépet. De mi valahogy mindig tovább gubancoljuk, sőt bele is gabalyodunk. Aztán a próféciák, az igék magyarázata itt van, innen hallhatjuk vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre. És itt van a kenyér és a bor! Mint az utolsó vacsorán, mint az emmausi házban. Ez viszont egyet jelent! Itt van Ő is!
Igen. Jézus ismeretlenül is útitársad már régóta. Hányszor próbálta megmagyarázni, hogy a megváltást nem úgy kell megtenni, ahogy te gondolod. És különben is, nem neked kell. Nem nekem kell. Megtörtént. Elvégeztetett. És nem elbukott, hanem győzött. Hát nem volt fura, amikor észrevetted egy igehirdetés alkalmával, hogy úgy érezted, rólad van szó?! Hát nem remegtél bele, amikor egy bibliai ige rávilágított a te külön életedre?! Nem volt érdekes, amikor észrevettél valami felsőbb hatalmat, ami megóvott valami rossztól?!
Jézus az! Aki itt van. És hálát ad, és megáldja a kenyeret! És közösségre lép velünk. Segít, hogy megváltott emberekként továbblépjünk. Másképp, máshogy. Más minőségben.
- A visszaút
Jeruzsálembe más emberek tértek vissza. Más szívvel – más tervekkel, más érzelmekkel. Kicserélődtek. Pedig eltűnt Jézus!
A legjobb példa erre Péter. Az a tanítvány, aki, miután megtagadta Jézust, elveszítette magába vetett hitét, önbecsülését, összeomlott, belesüllyedt a reménytelenségbe. Aztán úgy harminc év múlva így ír egyik levelében: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre…". Irigyelni való változás. Péter változása a feltámadás napján kezdődik. Azon a napon, amikor az Atya feltámasztja a Fiút. Nem azzal, hogy látja Jézus üres sírját. Nem azzal, hogy híreket hallott másoktól, miszerint Jézus él. Hanem azzal, hogy találkozott a feltámadottal. Jézus megjelent a tanítványok között: békesség néktek! És Péter szívét kitörő öröm járta át: hát él, mégis él!
Hát mégis él! De vigyázat! Mindent át kellett értékelni! Nem a tanítványok elképzelése valósult meg! Izráel a rómaiak igája alatt, a főpap, Heródes még mindig a helyén. Ennél sokkal több történt! Jézus feltámadásával rést ütött a romlandóság, a pusztulás falán! Látni lehet valami más minőségű életet! Átszivárog az örökkévalóság. Új szívet kaptak, és hitet! Hogy ebben a romlott és fájdalmas világban romolhatatlant alkossanak! Hogy másként tájékozódjanak. Hogy értsék és lássák, ez csak az első lépés egy olyan világ felé, ahol nem lesz sírás, sem fájdalom, sem halál. Sem összegubancolódott életek, sem csalódások. Sem csüggedt utak Emmausba.
Ezt mutatta meg Jézus. Hogy a keresztje utat enged mindnyájunknak, hogy szabadon igent mondjunk a jóra, még akkor is, ha ez sokszor nehézséget jelent., sebeket, küzdést A feltámadás pedig az ember jövőjét mutatja meg, a létezésében teljesen megújított emberét!
Ezért futottak vissza közel 12 kilométert, és ott testvéreket találtak, akik szintén találkoztak a feltámadottal.
Fussunk mi is! És adjuk tovább! De előtte ne menjünk el a találkozás lehetősége mellett. Itt vagyunk Emmausban, egy hosszú kimerítő, csalódásokkal teli út után. Ne menjünk el úgy, hogy nem fogadjuk el Jézustól a kenyeret és a bort. Megtöretett testének és kiontott vérének ajándékát, Szentlelke megújítását. Hogy más szívvel menjünk tovább, mint akik valami olyan titkot tudnak, és valósítanak meg, amit a világ nagy része nem ismer. A bárány titkát, a világot meggyőző és átalakító szeretet titkát.
Csatlakozz!
