Az átvirrasztott éjszaka alatt arra gondoltam, milyen lehetett a tanítványok szombatja és éjszakája. A vallási előírásnak megfelelő mozdulatlanság, "pihenés", a hetedik nap megszentelése. Közben önmarcangolás, kétségbeesés, pánik, hideg veríték. Az az érzés, hogy az egész csak egy rossz álom, és nemsokára felébrednek. Aztán a valóság ólomsúlyú terhe. Testük kimerült, de nem tudnak pihenni, csak forgolódnak éjszaka ágyukon, s ha el is szenderednek, riadtan ébrednek rémálomszerű lidércképekből. Mély gyász, melyhez társul életük kudarca, az értelmetlenség, a halálvágy. Aztán reggel az asszonyok örömteli és egyben ijedt hírhozása: "Nincs ott a teste, mert feltámadt!" A zavarodottság, a tanácstalanság, a félelem, melybe már öröm is vegyül, hiszen előre megmondta, hogy feltámad! Így kellett történnie! De tényleg megtörténhet ilyesmi?! Mert ha tényleg megtörtént, akkor többé nem Jézus, nem bölcs rabbi, nem próféta, nem forradalmár, hanem Úr Krisztus, Megváltó, Messiás, Isten Fia! Ez a vízválasztó. Van-e elég hitük elhinni a hihetetlent.
Ez számunkra is határhelyzet. Megállunk, fejünket csóváljuk és visszafordulunk, mert mindez hihetetlen, a józan emberi észnek ellentmondó. A világ, amiben élünk, ezt mondja. Vagy átlépjük az értelem határát, és megérkezünk a hit területére, a végtelen földjére, Isten országába.
A Húsvét nem csupán legnagyobb keresztény ünnep. Nem csupán emlékezés szenvedésre és halálra. Valójában győzelem, dicsőség, és valami egészen újnak a kezdete. Rajtad áll, hogy képes vagy-e átlépni a határt, s elkezdesz igazán hinni, elkezded az új életet Krisztussal.
Csatlakozz!
