A most következő írás a HEPEHUPÁRÓL van, és Halinak köszönhetjük! Böjthöz kis elmélkednivaló...

Hányszor ettél ma, és mit? Ha ezekben a napokban hirtelen belecsöppennénk a keresztyénség első évszázadaiba, akkor bizony egyszerűen felelnénk ezekre a kérdésekre. Ugyanis csupán napi egyszeri jóllakást engedélyeznének számunkra, s akkor is tartózkodnunk kellene minden hústól és zsíros ételtől. Persze, e nehéz szabály alól a fiatalkorúak, az idősek, a betegek, a viselős asszonyok és a nehéz, fizikai munkát végzők püspöki felmentést kapnának.

Érdekes, hogy a böjt milyen sok kultúrában helyet kapott. Zsidók, egyiptomiak, perzsák, görögök, indiaiak és mohamedánok tartózkodnak az év bizonyos szakaszában hosszabb-rövidebb időre az ételektől. Teszik ezt abban a meggyőződésben, hogy az ételtől való tartózkodás a legjobb orvosság az emésztési bajokra, s a testi élvezetekről való önkéntes lemondás erősíti az akaraterőt, a lelki ellenálló képességet és fokozza a szellemi tevékenységet.

Jézus is egyfajta negyvennapos böjtre vonult el a pusztába, ahol a Sátán többször megkísértette őt, hol étellel, hol hatalommal vagy dicsőséggel. S mivel Jézus mindezeknek ellene állt, erős hittel válaszolt, az ördög eltávozott. Ott hangzott el Jézus szájából a közismert mondat: „nem csak kenyérrel él az ember”. Igen, valahol itt lehet a böjt titka: nem csak kenyérrel… Az ételről való öncélú lemondást maximum fogyókúrának hívhatjuk, ami nagyon hasznos lehet a téli, mozgásszegény, elkényelmesedő hónapok után. De a böjt több ennél. Mert úgy is böjtölhetek, hogy semmit nem változtatok az étkezési szokásaimon. De felhasználom ezt az időszakot arra, hogy átgondoljam az életemet, „nagytakarítást” végezzek a gondolataimban, terveimben, szokásaimban: mi az, ami felesleges, kár és szemét? Csökkentem a mennyiséget. Mert így „több helyem lesz” a minőségre.

Nem csak kenyérrel… Hát még mivel? Mivel töltsem meg az életem? A böjt odaszánás. Mert nem lemondani kell, hanem igen-t mondani. Igent a családomra és a velük töltött időre. Igent a környezetre ahol élek: a szomszédokra, a településre, a barátokra. Igen-t az értük való tenni akarásra. És igen-t az Isten sokadszori megszólítására.

Az ősszel földbe dugdosott virághagymákból semmi nem látszik. A fekete rögök, az avar vagy a hó jótékonyan takarja be és el az élet csíráit. De a hagyma ott van, s egészen tavaszig töltekezik; magába szívja a föld melegét, az ásványi anyagokat, az éltető nedvességet. Hogy aztán szárba szökkenjen, és megmutathassa szemet gyönyörködtető, lelket vidámító virágait.

Az emberi lélek sérülékeny egy alkotás. Használjuk ki jól ezt a böjti időszakot: kerüljük azt, ami mérgez, ami butít, s töltekezzünk azzal, ami érték, ami élettel tölt meg bennünket! Hadd hirdethesse az életünk Isten szeretetének jó illatát!