Pénteken elmentünk bevásárolni. Mielőtt elindultunk volna, előkerestük a kokárdákat, kitűztük a hajtókáinkra, aztán elindultunk. Rajtunk kívül csak egy-két emberen láttam kokárdát, dehát péntek van - gondoltam - még nem teszik ki. A vásárlás végén a pénztáros látva a kitűzött trikolort, felbátorodott és elmondta panaszát: tegnap végigjárt rengeteg üzletet, de sehol nem talált kokárdát. Nem lehet kapni. Egyetlen megoldás, ha a méteráruban vesz szalagot és maga varrja meg.

Nem lehet kokárdát kapni. Nem tudom, hogy felétek mi a helyzet, de itt, nálunk nincs. Eljutottunk arra a szintre, hogy márc. 15-én csak azok tűzik ki a három legfontosabb színt, akik a régit szedik ilyenkor elő vagy rendelkeznek elég kézügyességgel és van a közelükben méteráru bolt. Remélem, megérem még, hogy a kokárda használata nem kirívó dolog lesz, hanem mindenki kitűzi a kabátjára (pártpolitikától függetlenül), és lehet kapni többféle méretben, akár tucatjával. Számomra ez az egység, az együvé tartozás jele minden magyarral. A másokat gyűlölővel, a másokat szeretővel, a más vallásúval, az istentagadóval, az értelmiségivel,  a kétkezi munkással, az egészégessel, a beteggel, a határon innen és túl vagy többezer kilométer távolságban élővel. Mindenkit buzdítani fogok a kokárda viselésére, hogy tényleg igaz legyen az elcsépelt szlogen: Itthon otthon vagy!