Újabb idézet Kálvin Jánostól. Érvényes mindig, de most különösen aktuális.
"Sáfárai vagyunk mindannak, amit Isten azért ruházott ránk, hogy segíthessünk vele felebarátunkon, s kötelesek vagyunk ezeknek kezeléséről számot adni. Akkor gazdálkodtunk helyesen, ha mindezt a szeretet törvénye szerint vittük véghez. Ez úgy lehetséges, hogy nemcsak egyszerűen összekötjük, hanem alávetjük a magunk hasznáról való gondoskodást annak, hogy más javára törekszünk.
A keresztyénektől többet is lehet kívánni annál, hogy vidám arccal járjanak, s nyájas szavakkal tegyék kedvessé szolgálataikat. Először is érezzék át annak helyzetét, akiről látják, hogy segítségre szorul, és úgy szánakozzanak a sorsán, mintha azt ők maguk is éreznék és viselnék. Aki ilyen érzéssel fog hozzá, hogy testvérein segítsen, az sem kevélységgel, sem szemrehányásokkal nem szennyezi be szolgálatait, nem nézi le a másikat szegénysége miatt, és nem teszi lekötelezett adósává. Sőt inkább mindenki úgy gondolkozzék, hogy akármilyen tekintélyes ember ő, adósa felebarátainak, s jó cselekedetei gyakorlásának nem vethet más véget, csak ha tehetségei megfogyatkoznak. (Inst. III. 7., 5 és 7)"Bolyki János: Válogatás Kálvin műveiből 243.o.
Csatlakozz!
