nov 13 2008

"Menni, menni, muszáj menni" - leendő szociális munkások szemével látni a nyomort

...és szorult-e össze a szíved, amikor megláttad az arcát annak a gyereknek? A szakadt pólóját, maszatos arcát, fürkésző szemét, indulásában megállt mosolyát? És szorult össze már a gyomrod, amikor ránéztél a helyre, ahol laknak? Szorult-e össze az öklöd, amikor a visszajáró uzsorásról hallottál? Érezted-e rosszul magad azért, mert tehetetlen vagy, képtelen megváltoztatni mindezt? Sejtetted-e meg a valódi szegénység válogatás nélküli pusztítását, az igazságtalan nyomort? A felelőtlen pazarlás kontrasztját? Akartál-e tenni mindezért? Nem tanult szólamokat fújva, csak azért sem rövidre zárva, hanem igazán közhelytelenítve? Ismered-e azokat, akik helyetted is ez ellen dolgoznak? Nem azért helyetted, hogy levegyék rólad a lelkiismert súlyát, hanem, mert értenek hozzá, mert ez a munkájuk? Látod-e a nyomort az ő szemükkel? Most, egy kicsit, lehetséges...

Leendő szociális munkások fotói. Nézzük meg, érezzük át...  Legalább ennyit tegyünk meg!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr75768034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása