Ismét Erdélyben voltunk néhányan a hosszúra nyúlt hétvégén. Együtt ünnepeltünk az ottaniakkal, azaz ők dolgoztak, mert '56 csak itt ünnep, mi meg néhány napig részt vettünk az életükben. Nem vendégeskedtünk, mert annál már szorosabb a kapcsolat. Testvéri. A gyerekek öröme, mosolya, a csillogás a szemükben feledtet minden gondot, s ez az, ami miatt nehéz szívvel jöttünk haza. Csendben, elgondolkodva, néhány könnycseppett elmorzsolva utaztunk vissza. Nehéz szólni arról, milyen erdélyi magyar árvák közt. Nehéz, mert szülő nélkül vannak, s örömteli, mert ők legalább olyan helyen vannak, ahol nincsenek kitéve fagynak, éhezésnek, felnőttek molesztálásának. Nehéz, mert sokszor küszködik az otthon nehézségekkel, és örömteli, mert sok adomány gyűlt össze, és tényleg jó adni, jó látni a nevelők, a lelkész arcán a hálát, amit igazából meg sem érdemlünk.
Csatlakozz!
