Szörnyeteg. Ilyesztő külsejű rémísztő teremtmény. Akitől retteg az ember, aki veszélyes. Lehet, a mesékben, az álmokban, a horrorfilmekben.
Szörnyeteg. Lehet, hogy csak az a baj, hogy másmilyen, nem olyan, mint az átlag. Torz a külseje, esetleg furcsa az alkata, a mozgása. Nem természetes, temészetellenes, nem olyan, mint mi. Ilyesztő? Igen, mert nem olyan, mint mi. Esze ágában sincs rátámadni a másikra. Torznak tűnik, nem megszokott a szemnek, az érintésnek, a fülnek - a gondolatnak. Másmilyen, nem szabályos. Valójában áldozat. Sérült.
Igen, volt idő, amikor a sérült, beteg emberekre úgy tekintettek, mint szörnyetegekre. Démonokra, átkozottakra. És kirekesztették őket, magukra hagyták, vagy megölték. Milyen jó, hogy ennek vége, hogy civilizált világunkban ilyen már nincs. Genetikai hiba, a méhben vagy születéskor kapott ártalom, mérgek stb. Nem tehet róla, beteg, akit segíteni kell, támogatni, ápolni. Szeretni. Milyen jó, hogy a címkézésnek vége, már nem szörnytegek, emberek, akik mások, mint mi!
Vége? Pár hete hallottam a rádióban. Balatonszemesen panaszt tettek nyaralótulajdonosok a polgármesternél, hogy kellene valamit tenni, mert sérült emberek nyaralnak ott (egy alapítvány segítségével, ha jól emlékszem). Zavarják őket, épeket, pihenésre vágyó normális embereket. Felháborító, hogy ugyanazon a parton, strandon kell pihenniük. És ráadásul van, hogy ott tesznek tisztában egyeseket! Megoldás: menjenek onnan ezek a szörnyetegek (ők nem így mondták, persze), vagy legalább válasszanak el egy részt...
Nem ragozom tovább! Ki is a szörnyeteg?! Az, akit önhibáján kívül eltorzított, bezárt az élet, aki másokra szorul? Aki egyedül lehet, egy métert nem tud megtenni, vagy érthetetlenül beszél, esetleg csorog a nyál a szájából? Dehogy. A szörnyetegek a másik oldalon vannak. Szépek, futnak, úsznak, örülnek, vagy mérgelődnek. Csak szívük nincs. Vagy lehet, hogy van, de épp most eszi meg a szív utolsó morzsáit az önzés, a kegyetlenség, a butaság. Szörnyetegek, akik gettósítanák őket, csak mert zavarják a part nyugalmát. A balaton illatát, látványát. Ők a szörnyetegek. Iszonyat... Épek? Ugyan már, hol?
Egyébként le a kalappal a polgármester előtt, aki kiállt mellettük. Megvédte őket. A tisztábatevés "óriási probémájára" valami olyasmit mondott, hogy menjenek arrébb azok, akiket zavar. Mert ők képesek rá - ezt már én mondom. De addig is, köszönöm, így ismeretlenül is, Polgármester Úr!
Szörnyetegek. Köztünk vannak - bennünk van. A civilizált emberben, a művelt, öntelt nyugati emberben is, nem csak a "barbár" harmadik világban - sőt! A talaját vesztett nyugati emberben is ott van, a demokráciának nevezett izé, meg a fogyasztási máz láz nem égette ki. Sem a hangzatos lózungok. Csak észre kell venni. És be kell vallani. Mert azt a szörnyeteget, amelyiket tudjuk a nevét, le lehet győzni.
Uram, irgalmazz!
Csatlakozz!
