máj 08 2008

Wass Albert forrás avagy a kő marad, még ha megrongálják is

A hétvégén ismét Erdélyországban jártam, és eljutottam a Szalárd patak völgyébe. Sebes hegyi patak, jéghideg vízű, hatalmas fenyők árnyékában. Miután elhagytuk a nyolcvanas években igen divatos víkend házakat, csak az erdő maradt, a maga titokzatos fényeivel és hangjaival.
Az erdő mélyén, az út mellett apró forrás tör elő a földből, és néhány méter után beleolvad a Szalárdba. Ez a Wass ALbert forrás. Nevét azért kapta, mert az író sok időt töltött el ott, a Szalárd völgyében. Ahogy körülnéztem, különös érzés kerített hatalmába. Nem Was Albert szellemének közelsége, hanem sokkal inkább azaz összhang, amit a természetben érez az ember, a zúgó fenyves és a karnyújtásnyira lévő égbolt között. Kiteljesedtek azok a regények, amikben ezt a festői környezetet körvonalazta Albi. Jó hely arra, hogy egy apró forrást róla nevezzenek el.





A forrásnál egy kő, melyen pár szál virág és néhány mécses. Két hete még a kő kifordítva helyéről, román káromkodással összemázolva. Most rend van, talán holnapig, talán még néhány hétig. Mert a követ ismét meggyalázzák, ahogy eddig tették. Nem meggyőződésből, nem politikából, hanem buta gyűlöletből. A forrásnál az oda szánt emlékplakettet sem tudták elhelyezni, ezért a holtmarosi templomban koszorúzták meg. De nemsokára kiviszik, és elhelyezik a kövön. Aztán ha letörik, megygalázzák ismét, akkor új plakettet készítenek, és újra kiviszik. Mert életükké vált Wass Albert mondata: a víz szalad, de a kő marad...




 

A bejegyzés trackback címe:

https://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr80459517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása