Szerdai prédikációban idéztem...
Még egy élmény a mai napból. Szokásos ifisek által felolvasott (+ válogatott dícséretek) passiónkat most egy kicsit kibővítettem. A Máté evangéliumának passió részei új fordításban hangzottak el, de előtte egy kissrác károliból az Ézs 53-at olvasta, utána a Filippi 2-ből a Krisztushimnuszt pedig az előbbi testvére, egy kislány. ez közvetlenül az áldás előtt. Addig is szép volt, de amikor a gyerekhang Jézus alászállásáról és megdicsőüléséről olvasott, kicsit közelebb jutottam (még közelebb) a titokhoz. Különösen a befejezésénél:
"Annakokáért az Isten felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."
A gyengeség ereje, az áldozat diadala... Szép ünnepet!