feb 15 2008

Nagyböjti visszhangok - 121. Zsoltár

 

Zarándokének.
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
121. Zsoltár
 
 



El Camino, Tao, út Jeruzsálembe. Minden zarándoklatnak egy célja van: az út. Minden zarándoklat kettős: út fölfelé és út befelé. Minden zarándoklat megköveteli a lemondást, a harcot önmagunkkal, Istennel, ördöggel, a természettel.
Van rossz zarándoklat is. Ha végig akarunk rohanni az úton, mert nem értjük, csak teljesíteni akarjuk. Vagy el sem indulunk, csak elméletben tesszük meg. Kifogásként egész életünket felhozzuk, hogy miért nem induljunk. És a zsoltár csendesen megint: miért félsz, ha az Úr őriz téged? Indulj, ne késlekedj! Határozd el magad, állj fel a gép elől, és indulj a másik felé, a jövő felé, Isten felé, önmagad felé! Zarándoklat nélkül szánalmasan szegény maradsz.

A bejegyzés trackback címe:

http://preka.blog.hu/api/trackback/id/tr74340201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.